Fémkilépés mérése
Galvani 1791-ben tette közzé megfigyeléseit arról, hogy fémekkel megérintve a béka idegeit a béka lábai összerándultak. Róla kapta nevét a galvánelem mely nem más, mint két különböző fém egy elektrolitoldatba mártva. Két fém, vagy fém és elektrolitoldat között feszültségkülönbség alakul ki, mely ionáramlással próbál kiegyenlítődni. A szánkban levő fémek ( amalgámtömés, korona, implantátum, fogszabályozó készülék) és a nyál, vér, szövetnedvek, ételek, italok - mint elektrolitok - között hasonló elektrokémiai folyamatok játszódnak le. Ha kétféle fém is van a szájban máris kialakul a galvánelem, melynek feszültsége a két fém különbözőségétől (elektrokémiai potenciáljától) függ elsősorban. A kialakult feszültség hatására a szájban áram (töltés, illetve ionáram) folyik, mely általában az egyik fém oldódásával jár együtt (elektrokémiai korrózió).
Miért ártalmas a szájban kialakult "galvánelem"?
A galvánelem működése során keletkező áram egyben az egyik elektróda, az egyik fajta fém oldódásához is vezet. Ezek a fémionok a környező sejtekbe, illetve szervezetbe kerülnek és mivel általában veszélyes anyagok - gondoljunk csak az amalgámot alkotó higanyra, rézre, ezüstre és ónra - különböző egészségkárosodást okoznak. Maga a kialakult feszültség is káros, nem csak a leváló fémionok, mivel megzavarják a sejtek elektromos működését. A szájban akupunktúrás pontok is találhatók, ezek folyamatos elektromos ingerlése elektroakupunktúrás kezelésként hat. Ez kihatással van az egyes fogakhoz rendelhető szervek működésére is.
Milyen tüneteket, betegségeket okozhat?
A kialakult tünetek függenek a galvánelem feszültségétől, a kioldódó fémektől, a fémek helyétől a szájüregben, és természetesen az egyéni érzékenységtől. Ha fémes, savanykás ízt érzünk (mint amikor nyelvünkhöz érintünk egy elemet), vagy a fémet tartalmazó fogunk valahogy idegennek tűnik, esetleg áramütésszerű nyilallás jelentkezik időnként a tömött fogunkban, szinte biztos, hogy galvánelem alakult ki a szánkban. Az elsődleges tünetek magukat a fogakat a fémmel érintkező szöveteket érintik, a fog megpróbálja elszigetelni magát, egy sajátos védő dentinréteget képez a tömőanyag alatt. A fémmel érintkező nyálkahártya, íny sejtjei elhalnak, programozott sejtpusztulással ( apoptózis), egy fajta öngyilkossággal reagálnak. Ez azonban sokszor csak tovább rontja a helyzetet, mert az elpusztult sejtek elektrolitként működnek. Az eredmény az íny gyulladása, és a nyálkahártyán kialakuló fehéres, nem letörölhető elhalt sejtréteg kialakulása. Ez az un. leukoplákia, a rákot megelőző stádiumnak tekinthető. Az implantátum körül is kialakulhat sejtelhalás, majd az implantátum kilökődik. A fémionok a szervezetbe kerülve hajhullást, bőrtüneteket, ízületi problémákat és allergiát okozhatnak, gyengítik az immunrendszert. Az alacsony árfekvésű hidak, fémmunkák pl. nikkelt tartalmaznak, amire már az emberek többsége allergiás, bár gyakran nem is veszik észre a tüneteket vagy nem kapcsolják össze a fémallergiával.
Mit tegyünk, ha már vannak fémek a szánkban, vagy várhatóan fém alapú híd, korona tömés stb. kerül bele?
A legjobb megoldás az, ha a fémeket eltávolíthatjuk, vagy elkerüljük fogászati alkalmazásukat. Erre ma már van lehetőség, léteznek fémmentes tömések, koronák, hidak, implantátumok, fogszabályozó készülékek. Ha erre nincs lehetőség, akkor csak jó minőségű, és azonos összetételű fémből készült, allergén-mentes anyagokat engedjünk beépíteni. Az egyféle fém. illetve ötvözet alkalmazásával a "klasszikus" galvánelem kialakulását megakadályozhatjuk. Bár egyetlen tömés, egyetlen fogszabályozó is létrehozhat feszültséget (pl. a nyál, illetve a szövetek (elektrolit) oxigénkülönbsége, a korona részei közötti hőmérséklet-különbség is elég hozzá) ez jóval kisebb mértékű, fémkioldódást általában nem okoz.
A már szájban levő fémek által létrehozott feszültség és ennek mértékétől függő fémkilépés műszeresen mérhető. Egy tervezett fém fogmű anyagmintájának szájba helyezésével pedig előre megmondható, milyen mértékű feszültség fog kialakulni, és így kiválasztani a már meglevő fémhez elektrokémiailag leginkább hasonlót. Ha különböző fémek vannak a szánkban és azok problémát okoznak, a mérésekkel eldönthető, melyik a probléma fő okozója.
